|  A 60-70-80-as évek Magyarországán az iskolateremtők, Dr. Ladó László, Dr. Susánszky János, és professzor társaik tudták, hogy mit kell tenni Magyarországon, hogy egyre több kiművelt emberfő legyen a szervezés és vezetés területén. Ami akkor a kapitalizmusban jó volt: az elvek, a módszerek, a verseny stb. azokat a hazai viszonyokra adaptálták, hozzátéve a gyakorlatban kipróbált elképzeléseiket és módszereiket, s létrehozták a Magyar Szervezéstudományi Iskolát.
Célunk az MSZI eszmeiségére épülő tudásközösség létrehozása, amelyben az Iskola hagyományaira építő tudás és kultúra meglétére és egységére építünk, annak sokoldalú továbbfejlesztése útján, olyan szakemberekkel, akik az MSZI szellemiségéhez tartozónak vallják magukat, és tudásuk átadása és növelése érdekében alkotómunkára vállalkoznak az „Együttműködő Magyarországért!". Ma sok tekintetben rosszabb a helyzet, mint az MSZI kialakulásának idejében volt. Akkor volt, ma hiányzik a közös akarat és cselekvés! Nem csak az országban, hanem saját szakterületünkön is veszendőben a kultúra és a tudás egysége, egyre nehezebb az Iskola szervezési elveit és módszereit, sajátos kultúráját széleskörűen terjeszteni.
Ismeretes, hogy a szervezés más megközelítésben az eredményes együttműködés tudománya, amelynek folyamatában a kompromisszumok keresése és megtalálása a valóság komplex megismerésén, a helyzetek, a problémák pontos megfogalmazásán és megoldásán alapul. Az MSZI főbb alapelvei: - Értékrendjében Magyarország jövőjéért felelősséget vállal. Szemléletében és középpontjában a cselekvő ember áll, probléma érzékeny, nyitott, rendszer- és komplex szemléletű. Jellemzője a multidiszciplináris problémakezelés és megoldás.
- Feladata a társadalmi igények és szükségletek elemző feltárása és az ezt kielégítő projektek megfogalmazása, megszervezése.
- A megvalósíthatóság figyelembevételével fogékony az újra. A szervezésfejlesztés a problémák megoldására koncentrál, ahol az igények kielégítése olyan versenyképes megoldásokkal történik, amelyek a kitűzött cél hatékony elérését szolgálják.
- Alaptézise, hogy nincs eredményes szervezési tevékenység tervezés nélkül. Szükséges szcenáriókban gondolkodni, különböző forgatókönyvekben valószínűsíteni a várható eseményeket.
- Fontos elve a döntési változatokban való gondolkodás, többtényezős csoportos döntési módszerek igénybevételével.
A szervezéstudomány, s gyakorlata nem független, sőt erős kölcsönhatásban van a kultúrával, mert az együttműködés összetevői, a kulturális talaj és némileg a módszerei is országonként jelentősen eltérőek lehetnek. A szervezéstudomány attól is magyar, hogy magyar emberek művelik, és azokat szolgálja. Attól is az, hogy a környezetünk, amelyben az együttműködést tervezzük, ahol a céljainkat szeretnénk elérni, természetesen az is magyar.
Erdősi Gyula www.mszi.hu |
