A fenyegetettség pánikot eredményezA már rohamléptekkel terjedő gazdasági válságra a legtöbb vállalkozás pánikszerű kapkodással és költségcsökkentéssel, megszorítással kíván válaszolni. Nem csoda, a túléléshez, az értékmentéshez legelsőre ez tűnik a legkézenfekvőbb megoldásnak. Már csak azért is, mert azt látjuk, hogy a versenytársunk már berendezkedett: elbocsátott, eladott, bezárt egy-két irodát, telephelyet stb.
Olyan ez, mint amikor tűz üt ki egy nagy koncertteremben és mindannyian el kezdünk menekülni eszeveszetten arra, amerre a többiek futnak, holott lehet, hogy van - sőt szinte biztos, hogy van - más, jobb menekülési útvonal. Érthető ez, hisz az önfeledt szórakozás közepette nem gondolunk a „válság lehetőségére". Talán már azt is elfeledtük, hogy hol jöttünk be a csarnokba. Helyzetismeret és elképzelés nélkül nem is marad más választásunk, mint a tömeget követni. Csak a különcök nézik meg maguknak a csarnokban elhelyezett vészkiürítési útvonalat illetve tervet. Egy pánikhelyzetben viszont a „felkészült" koncertlátogatónak is nehéz megkapaszkodni a „racionalitásban", a tömeghangulat könnyedén magával ragad mindenkit. Noha a gazdasági válság a gazdasági folyamatok bonyolultsága miatt az előbbi példától különbözik, mégis az emberek, a vállalkozások által adott válasz és az elérhető legjobb eredmény tekintetében sok a hasonlóság. Helytelen reakció évekre visszavetheti, vagy végleg eltörölheti a cégünket. Látva bevételeink/ költségvetésünk apadását, rendelésállományunk visszaesését, erőforrásaink kihasználtsági és eszközállományunk megtérülési mutatóinak zuhanását, beszállítóink elmaradását nem csoda, ha pánikszerű hangulat alakul ki.
A legkézenfekvőbb, és mégis helytelen cselekvés az, ha valaki gyors és átgondolatlan költségcsökkentésbe kezd. Ugyanakkor az sem lehet önmagában üdvös megoldás, amit néhány próféta ösztönöz, hogy most kell befektetéseket tenni pl. az értékesítésbe, a marketingbe.
Minden szervezetnek vannak céljai és van rendeltetése, amelyet explicit vagy implicit módon a stratégiájában és küldetésében fogalmaz meg. Egy rosszul végrehajtott válságkezelés elemeiben áshatja alá a társaság létét. Céljaitól alapjaiban sodorja el a hibás és gyors cselekvés, az ide-oda kapkodásban felemészti magát, soha nem talál vissza egy olyan pályára, amellyel megvalósíthatja a távlati céljait. Egyszerűbben fogalmazva a társaságot fejlődésében, növekedésében vagy éppen a túlélésében megtartó stratégiája darabjaira esik szét, és rántja magával a társaságot is.
Cselekvési tervünk a stratégiánkból következik, és azt igazítja a külső helyzethez
A legtöbb társaságnak, vezetőnek konkrét elképzelései vannak arról, hova és milyen úton akar elérni. Ez az, amit stratégiának hívunk! A felkészültebbek ezt képletesen meg is fogalmazzák, leírják, lerajzolják, hogy mindig tudják, hogyan kell beavatkozniuk a célok elérése érdekében. És bizony, mint minden diszciplínában, így a menedzsment tudományokban is igaz az, amit még Louis Pasteur, a mikrobiológia megalapozója jelentett ki: „a szerencse a felkészült elmének kedvez".(„Le hasard favorse Iesprit prepare") Noha egy gazdasági válság nem a szerencsés helyzetek közé sorolandó, az idézet lényege abban rejlik, hogy a lehető legjobb válaszokat csak felkészült versenyző képes adni.
A „FELKÉSZÜLTSÉG" a gazdasági válság és vállalkozásunk tekintetében annyit jelent, hogy ismerjük stratégiánkat és annak mozgatórugóit, és hogy a környezetünk hirtelen változása esetén is racionális döntéseket tudunk hozni, amellyel a hosszú távú céljainkat nem vesztjük szem elől. A stratégiánknak elemei megváltozhatnak, de nem hullik darabjaira. |
